Onkológiai fogalomtár

  • Az onkológia a X. század 40-es 50-es éveiben vált önálló tudományággá. Önállósulását az indokolta, hogy a daganat-kutatásban és a daganat-gyógyításban számos orvosi szakterület vett részt egymástól függetlenül, de hiányzott ezek szintézise, azaz a daganat-kezelés teljes folyamatát és a daganat-gyógyítás valamennyi területét átfogó tudomány. Az onkológia ezt a feladatot hivatott betölteni. Az egyik ága a kísérletes onkológia, a másik ága a klinikai onkológia. Az utóbbi feladata a daganatos megbetegedések megelőzése, szűrése, felismerése és gyógyítása. A klinikai onkológia tehát jellegzetesen interdiszciplináris tudomány. A klinikai onkológus eredményes tevékenységének alapfeltétele az együttműködés más szakmák képviselőivel. Ennek biztosítéka a közös nyelv és a kellő tájékozottság. A klinikai onkológus nem a beteg daganatát, hanem a daganatos beteget gyógyítja. Gyógyító módszerei különbözőek. Tudnia kell, hogy mikor, milyen gyógyító eszközt válasszon, mikor kihez (társszakma) forduljon. A klinikai onkológus alapképzettségén túl a klinikai onkológiában összetett irányító munkát végez.
  • Megelőzés, vagy prevenció: A rákellenes küzdelem eredményessége döntően a betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésétől függ.
    • Az elsődleges megelőzés körébe tartozik az egészséges életmód, a táplálkozás, a környezetvédelem, a foglalkozási eredetű daganatok megelőzése. Mindezeket megvalósítani csak a társadalom valamennyi ágazatának irányított együttműködésével lehetséges.
    • A másodlagos megelőzés sikere a szervezett, széles körű és a veszélyeztetett lakosságra irányuló szűrővizsgálatok működtetésétől és igénybevételétől függ.
    • A harmadlagos megelőzés a komplex gyógykezelés, a rehabilitáció és az otthoni ellátás minél magasabb szinten történő megvalósítása.
  • A helyi kezelés a sebészi beavatkozást, műtétet, és sugárkezelést jelenti. Egyes esetekben lokális kemoterápiát is alkalmaznak.
  • A kemoterápia célja a daganatsejtek elpusztítása. Kétféle módon adhatunk kemoterápiát: rendszerint szisztémás kezelésként, ritkábban helyi kezelésként.
  • Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumor sejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.
  • A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumor csökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt e kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.
  • A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumor sejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés" jöhet létre.
  • A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket.
  • Az immunterápia elsősorban kiegészítő módszer.
  • Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.
  • A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.
  • A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését.
  • Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.
  • Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.
  • A palliatív kemoterápia elsősorban nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres  kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.
Csoport: