Vizelet inkontinencia | Nőgyógyászat | Nőgyógyász

Onkológiai fogalomtár

Helyi kezelés a sebészi beavatkozás (műtét) és általában a sugárkezelést jelenti. Egyes esetekben lokális kemoterápiát is alkalmaznak.

Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumorsejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.

A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumorcsökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt ezen kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.

A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumorsejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés" jöhet létre.

A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket.

Az immunterápia elsősorban kiegészítő módszer.
Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.
A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.

A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését.

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.

Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.

A palliatív kemoterápia elsősorban nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.
Az inoperábilitás nem sebészeti, hanem belgyógyászati kérdés. Azt jelzi, hogy a beteg minden szempontot figyelmbe véve műthető-e?
Az irrezekábilitás, vagy incurabilitás sebészeti kérdés. Azt mutatja, hogy a betegség sebészeti szempontból nem alkalmas műtétre, nem operálható.

Vizelet inkontinencia

A vizelet inkontinencia akaratlan vizeletürítést jelent.

Típusai és jellemzői:

Stressz inkontinencia: Fizikai igénybevétel, fokozott hasprés hatására a vizelet elcseppen. Köhögés, tüsszentés, nevetés, lépcsőzés, néha a legkisebb erölködés, mint például az ülő helyzetből való felkelés is kiválthatja a csepegést.

Inger inkontinencia: Urgens inkontinenciának is szokták nevezni. Inger nélkül is elfolyik a vizelet. Ha vizeletürítési inger van és "azonnal" nem sikerül kiüríteni a hólyagot, a vizelet elcseppen. Gyakran kell vizeletet üríteni (éjszaka is). Olyan furcsa érzése van, hogy kevés folyadék fogyasztását követően szokatlanul sok vizelet ürül.

Túlfolyásos inkontinencia: A vizeletürítés kapcsán csak kevés vizelet távozik, a hólyag nem ürül ki teljesen (rezidum). Sürgető inger ellenére sem sikerül vizeletet üríteni. Vizeletürítést követőn az inger nem múlik el, az erőssége azonban csökken. Gyakran kell vizelete üríteni (éjszaka is). A vizelet lassan, gyenge sugárban ürül.

Okok:

Stressz inkontinencia: Anatómiai probléma. A hólyagnyak zárási képtelenségét a záróizom nem tudja ellensúlyozni. Részletesebben kifejtve: A symphysis alsó szára és a középső húgycső szakasz között lévő ligamentum pubourethrale, a pubococcygealis és a musculus levator ani, valamint a húgycsövet alátámasztó hüvekyfal állapota a meghatározó tényezők. A medencefenék izomzata meggyengül, a követőszövetes rendszere megnyúlik, a kismedencei szervek és ezáltal a hólyagnyak helyzete megváltozik. Rizikótényező pl.: szülés/szülések száma.

Inger, vagy urgens inkontinencia: Neuro-muszkuláris zavar. A hólyag összehúzódását a záróizom nem tudja ellensúlyozni. A húgyhólyag túlérzékenysége, amely miatt már kevés vizelet is váratlan hólyagösszehúzódást válthat ki.

Túlfolyásos inkontinencia: Anatómiai probléma esetén a húgycső túlságosan beszűkül, a hólyag soha nem képes kiürülni, ha túlnyomás hatására ürül csak ki a vizelet egy része. Okozhatja még neuro-muszkuláris zavar, valamint gyógyszer mellékhatás.

Kezelés: