Nőgyógyászat Portál

Onkológiai fogalomtár
  • Helyi kezelés a sebészi beavatkozás (műtét) és általában a sugárkezelést jelenti. Egyes esetekben lokális kemoterápiát is alkalmaznak.
  • A kemoterápia célja a daganatsejtek elpusztítása.
  • Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumorsejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.
  • A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumorcsökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt ezen kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.
  • A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumorsejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés" jöhet létre.
  • A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket.
  • Az immunterápia elsősorban kiegészítő módszer.
  • Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.
  • A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.
  • A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését.
  • Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.
  • Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.
  • A palliatív kemoterápia elsősorban nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres  kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.
  • Az inoperábilitás nem sebészeti, hanem belgyógyászati kérdés. Azt jelzi, hogy a beteg minden szempontot figyelmbe véve műthető-e?
  • Az irrezekábilitás, vagy incurabilitás sebészeti kérdés. Azt mutatja, hogy a betegség sebészeti szempontból nem alkalmas műtétre, nem operálható.
Honlaptérkép :Nőgyógyászat arrow Nőgyógyászati témák arrow Jogszabályok arrow Egészségügyi titoktartás
Egészségügyi titoktartás PDF Nyomtatás

Az orvosi titoktartásról egy részről az adatvédelmi törvény, más részről az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvények rendelkeznek. Az előbbi egy általánosabb védelmet ad, míg az utóbbi kifejezetten az egészségügyi személyes adatokkal foglalkozik.

Személyazonosító adatok:
A családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anyja neve, a lakóhely, a tartózkodási hely, a TAJ szám együttesen vagy ezek közül bármelyik amennyiben alkalmas vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására.

Egészségügyi adatok:
Az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat, továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás).

Alapelv, hogy az egészségügyi ellátásban keletkező összes adat a beteg tulajdona, felettük ő rendelkezik!
Ez azonban nem abszolút érvényű: egyes esetekben a törvény kötelezővé teszi az adatszolgáltatást, akár a beteg tiltása ellenére is.
A jelenlegi szabályozás az egészségügyi ellátásban keletkező összes adatot a beteg tulajdonának tekinti, felettük ő rendelkezik. Az intézmény, az orvos csupán adatkezelő, így a beteg kérésére saját egészségügyi adatait ki kell adni, illetve csak felhatalmazásával lehet másokkal megosztani.
Az adattovábbítással kapcsolatos vétójog azonban nem abszolút érvényű. Egyes esetekben a törvény kötelezővé teszi az adatszolgáltatást, akár a beteg tiltása ellenére is (pl. járványügyi, bűnügyi vagy nemzetbiztonsági ügyekben).
Az orvosi titoktartás tehát adatvédelem. Ez azt jelenti, hogy jogellenes, ha a betegekről, megfelelő engedély nélkül, személyes adatokat közölnek arra illetéktelenekkel. Még az érdeklődő hozzátartozóknak sem lehet információkat kiadni a beteg egészségi állapotáról. Kivéve azokat, akiket a beteg írásban megjelöl, illetve a törvényes képviselőt (pl. szülőt, gyámot). Érdekes, hogy amíg az ellátás alatt elég a páciens beleegyezése az adatai megismeréséhez, az ellátás után teljes bizonyító erejű magánokirat kell (pl.: saját kezűleg írt, és aláírt irat). Tehát, ha valaki a kezelés befejezése után távozik az intézményből, és hozzátartozója megy el az ott maradt dokumentumokért, vagy ekkor kér információkat rokona egészségi állapotáról, ezeket csak teljes bizonyító erejű magánokirat formájú engedély felmutatásával kaphatja meg. Emellett igazolnia kell személyazonosságát, hogy ő az engedélyben nevesített személy.

A titoktartás mindenkire vonatkozik, aki a beteg egészségügyi személyes adataival érintkezik.
Az orvosi titoktartás szakmán belül is érvényes. Amelyik orvos nem vesz részt a beteg kezelésében, nem jogosult az információra. Megismerésükhöz a beteg beleegyező nyilatkozatára van szükség. A beteg például, megtilthatja, hogy adatait a háziorvosával közöljék, vagy neki továbbítsák.
Az adatkezelési (titoktartási) kötelezettségek nem csak az orvosokra érvényesek, hanem mindenkire, az intézmények teljes személyzetére, akik a beteg egészségügyi személyes adataival érintkeznek. Tehát pl. az intézményvezető, az adatkezelő és a portás is ide tartozik.

A titoktartás alóli mentességek:
A titoktartási kötelezettség alóli mentesség egyik legalapvetőbb formája, az érintett vagy törvényes képviselőjének írásbeli hozzájárulása, illetve ha az adat továbbítása törvény szerint kötelező. Nem szükséges az érintett hozzájárulása, ha arra hozzátartozójának életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve gyógykezelése érdekében van szükség, feltéve, hogy az adat más módon nem ismerhető meg. Azonban ebben az esetben is csak a megismerésre jogosult írásbeli kérelme alapján közölhető.
A mentesség sajátos esete, amikor az érintett halála esetén – ha korábban másként írásban nem rendelkezett – a törvényes képviselő, a közeli hozzátartozó, illetve az örökös megismerheti a halál okával összefüggő, vagy összefüggésbe hozható egészségügyi adatokat. Az adatok megismeréséhez ebben az esetben a jogosult írásos kérelme szükséges.
Nem köti a titoktartás a betegellátót az igazságügyi orvosszakértő tekintetében, aki a feladata elvégzése érdekében jogosult megismerni az orvosi titkot.

Utolsó frissítés ( 2009. május 02. )
 
Következő >

Szolgáltatások

Előjegyzés

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítója? Regisztráljon

Szavazás

SE I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika