Hüvelyfertőzés

A hüvelyfertőzések több szempont szerint csoportosíthatók. A legelfogadottabb a kórokozó szerinti osztályozás.

A hüvelyfertőzés kialakulása szempontjából két nagy csoportra különíthetők.

  • Az egyik csoport szexuális érintkezés nélkül is kialakulhat.
  • A másik csoport kialakulásához közvetlen kontaktus -nemi szervekről lévén szó- nemi kapcsolat szükséges. Ez utóbbi csoportba tartozó betegségeket nevezzük a szó valódi értelmében nemi betegségnek, vagy STD-nek.

Sok nő szenved, illetve él együtt hüvelyfolyással. A folyás alapja az esetek jelentős részében fertőzés. Egészséges hüvely jellegzetes mikroorganizmus flórával rendelkezik. Ennek a fő összetevője a tejsavtermelő Döderlein baktérium, ami a hüvelyben savas védőköpenyt alakít ki. Amennyiben kórokozók kerülnek túlsúlyba a hüvelybe, az egészséges flóra megváltozik, kialakul a fertőzés. Fertőzés szexuális kontaktus útján, partnertől is megkapható, azonban külső körülmények, például strandolás, sőt a szervezet belső egyensúlyának megbomlása is okozhatja a hüvely, és a szeméremtest fertőzését.

A hormonálisan aktív nők esetén (a pubertás kortól a klimaxig) a hüvely és a szeméremtest fertőzése sok esetben együtt alakul ki (vulvovaginitis), így mindkét szervet egyszerre kell kezelni.

A hüvelyfertőzést különféle kórokozók okozhatják, így megkülönböztetünk gombás-, bakteriális-, trichomonas-, gonorrhea és más élősködők által okozott betegségeket.

A hüvelyfertőzések 90%-át baktérium, gomba és trichomonas okozza.

Kapcsolódó témák, ld. még:

A hüvely mikrobiológiája

Az egészséges hüvelyflóra


Tünettan:

A fertőzés típusától függően változatosak a tünetek. Rendszerint hüvelyfolyás, csípés, viszketés, valamint, ha a fertőzés gyulladással is jár, akkor fájdalom észlelhető. Dyspareunia, ami közösüléssel kapcsolatos fájdalmat jelent. A típusos tünetek a hüvelyfertőzés esetén ritkák. Típusos tünetnek nevezzük, azon tüneteket, melyek nagy valószínűséggel egy adott betegséggel együtt járnak.

 

Típusai:

  • Cytolytikus vaginosis, vagy Döderlein cytolysis:

Kevéssé ismert megbetegedés a cytolytikus vaginosis (cytolytic vaginosis), vagy más néven a Döderlein cytolysis (eredeti megnevezése Doderlein's cytolysis).
Alapfeltétele a normális hüvelyflóra.  A tünetek sok esetben ciklikusan jelentkeznek, jellegzetesen a menstruációt megelőzően a fokozott sárgatest  hormon hatás alatt (lutheális szakaszban, ld. A szabályos menstruációs ciklus). Fizikális vizsgálattal a szeméremtest enyhe gyulladása fordulhat elő, a hüvelyváladék bővebb, fehér, pH: 3,5-4,5. Az elváltozás a laktobacilus flóra túlszaporodása következtében alakul ki.  A cytolytikus vaginosis és a gombás hüvelyfertőzés gyakran csak mikrobiológiai vizsgálattal különíthető el egymástól. Sok esetben születik téves diagnózis és ebből adódóan félrekezelés (pl. "évek óta gombám van, és nem tudnak kikezelni").

 

  • Bakteriális fertőzés, vagy bakteriális vaginosis:

Gyakori betegség. A nők nagy részénél kialakul élete folyamán, nem ritkán nehezen kezelhető, kiújuló forma. Súlyosságtól függően okoz tünetet, illetve panaszt. Általában nem alakulnak ki a klasszikus hüvelygyulladás tünetei, ezért is használjuk a vaginitis helyett a vaginosis kifejezést. Amennyiben mégis kialakul, abban az esetben jellemző tünete a szeméremtesti égő érzés, bűzös halszagú, szürkés-fehér viszkózus hüvelyfalhoz tapadó váladék. Elsősorban anaerob fertőzés. Ez a fertőzés a férfiak nemi szervén nem okoz fertőzést, azonban a fertőzött hímvessző képes megfertőzni a hüvelyt.  Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal clue sejtek láthatók.

A bakteriológiai vizsgálatoknak a bakteriális vaginosis (BV) diagnosztikájában nincs gyakorlati jelentőségük.
Tekintettel arra, hogy ezek a baktériumok lényegében a normál hüvelyflóra tagjai, így kimutatásuk nem bizonyító erejű. A hüvelyből történő tenyésztések eredményeképpen általában az aerob bőr- és bélbaktériumok kerülnek kimutatásra (Streptococcusok, E.coli), amelyek ugyancsak a normál flóra tagjai, és nem játszanak szerepet a BV kialakulásában. A tenyésztési lelet birtokában, többnyire célzott antibiotikum kezelés történik, amely nem csak felesleges és költséges, de hátrányos is.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok a metronidazol, clindamycin.

 

  • Aerob bakteriális fertőzés és mycoplasma fertőzés:

A bakteriális fertőzések egy alcsoportjának tekinthetők. A normál hüvelyflórához tartozó fakultatív patogén aerob baktériumok és mycoplasmák az egészséges hüvelyben, normál flóra és pH viszonyok mellett nem képesek elszaporodni, nem okoznak fertőzés. A normál hüvelyflóra felborulásával (dysbakteriosis) kedvező feltételeket teremt elszaporodásukhoz. Kiemelt jelentőségű fertőzés a Streptococcus B fertőzés, amely veszélyezteti a magzatot és az újszülöttet. BSH-szűrés, Streptococcus B szűrés: A terhesség utolsó hónapjában szokott sor kerülni az úgynevezett BSH-szűrésre, mely egy B-csoportú Streptococcus baktérium kimutatására szolgál.A várandós nők tizenöt-húsz százaléka tünetmentes hordozó. Általában nem veszélyezteti a kismama egészségét, ezért kezelést sem igényelne. A baktériumot hordozó anyák kisbabáinak egy-két százaléka fertőződik, s a fertőzés súlyos kimenetelű is lehet. Azért nem terjedt el széles körben, mert sok a tévesen pozitív eredmény, illetve néha olyan esetekben is negatív, amikor az újszülöttön mégiscsak mutatkoznak a fertőzés jelei.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok a metronidazol, clindamycin, mycoplasma fertőzés esetén doxycyclin, Streptococcus B fertőzés penicillin származékok, cephalosporinok.

 

  • Gombás hüvelyfertőzés, vagy Candidiasis:

A nők körülbelül 3/4 része élete során legalább egyszer, közel fele pedig többször is szenved vulvovaginalis candidiasisban. Okozója leggyakrabban a Candida nevű gomba, azonban más gombafajok is okozhatnak gombás hüvelyfertőzést. Krónikus formában az esetek 20%-ban, tovább 20%-ban tünetmentes hordozó állapot lép fel. Férfiaknál lényegesen ritkábban, 5-10%-ban fordul elő, és ilyenkor is sokszor tünet és panaszmentes hordozók. Legjellemzőbb tünete a hirtelen jelentkező, sokszor kínzó szeméremtáji viszketés. Sok esetben sűrű, (túrószerű) darabos folyással, nemi szervi szárazság-érzéssel jár együtt. Hüvely pH normális. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal spórák, Pseudomyceliumok, Myceliumok láthatók.

Kezelés: Helyi kezelés és/vagy szisztémás gombaellenes kezelés.

 

  • Trichomonas fertőzés, vagy Trichomoniasis (Trichomoniázis) (STD):

Az esetek felében tünetmentes lehet a fertőzés. A trichomoniázis a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó, nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz. A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgy-ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. Sokszor bűzös sárgászöld habos hüvelyi folyás képében jelentkezik. Előfordulhat a húgycső gyulladása következtében vizeletürítéskor jelentkező fájdalom. Férfiak esetében, a leggyakoribb tünet a húgycsőgyulladás, a húgycső váladékozás, gyakori vizelési inger, valamint vizeletürítéskor jelentkező égető érzés. Hüvely pH > 4,5. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal a jellegzetes kórokozó látható.

Kezelés: Elsők között választandó antibiotikum a metronidazol.

 

  • Gonorrhea fertőzés (STD):

Ritkán kialakuló megbetegedés. Nőkön gyakran, férfiaknál ritkábban tünetmentes. Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza. Súlyos gonorrhoea a méhre és a petevezetékekre terjedve alhasi fájdalmat okozhat. Fertőzött egyénnel történt anális nemi életet élők végbele, orális szexszel a garat is fertőződhet.

Kezelés: Elsőként választandó antibiotikumok: ceftriaxon, ofloxacin, cefixim, ciprofloxacin. További alternatíva: spectinomycin, azithromycin.

 

  • Chlamydia fertőzés (STD):

Néha hüvelyi vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza. Részletesen ld. ITT

  • Egyéb fertőzések, ld. STD

 

Diagnosztika:

  • Az első és legfontosabb vizsgálat a nőgyógyászati vizsgálat. Tapasztalt nőgyógyász a hüvelyváladék jellegéből az esetek 60-70%-ban meg tudja mondani a fertőzés típusát, ez az ún. "Blikk diagnózis".
  • Kiegészítő vizsgálatok, melyek a diagnózis felállítását segítik -amennyiben szükség van rá- a hüvely pH (savas-lúgos állapot) mérése, mikrobiológiai kenet vizsgálat, és ritkán tenyésztés. Ezekkel a vizsgálatokkal együtt az esetek közel 99%-ban meghatározható a fertőzés típusa.
  • Amennyiben még mindig nem sikerült a megfelelő diagnózist felállítani, történhet még speciális reagensekkel végzett vizsgálat és géndiagnosztikai vizsgálat.

 

Kezelés - általános elvek:

  • Sok esetben nem könnyű a fertőzést meggyógyítani, illetve a megfelelő kezelést, és gyógyulást követően is visszaesés következhet be.
  • Gondolni kell a szexuális partner lehetséges fertőzöttségére is (ping-pong fertőzés). A partner fertőzöttsége a fertőzés típusától függ, ez bizonyos esetekben biztosra vehető. Ilyenkor egyidejűleg mindkét partnert kezelni kell.
  • A kezelés alatt -a gyógyulásig- rendszerint elengedhetetlen a szexuális élet felfüggesztése (szexuális önmegtartóztatás).

További hasznos tanácsokat olvashat itt: Hogyan jelentkezzünk nőgyógyászati vizsgálatra?

Csoport: