Nőgyógyászati előjegyzés | Nőgyógyászat | Nőgyógyász

Onkológiai fogalomtár

Helyi kezelés a sebészi beavatkozás (műtét) és általában a sugárkezelést jelenti. Egyes esetekben lokális kemoterápiát is alkalmaznak.

Szisztémás kezelés: A helyi kezelésektől eltérően a szisztémás kezelés az egész szervezetre hatással van. Ebbe a csoportba tartozik minden kezelés, ami nem műtét és nem a sugárkezelések döntő többsége. Az onkológiai készítmények hatásmechanizmusának lényege, hogy a tumorsejtek érzékenyebbek a kemoterápiás szerek hatóanyagaira, mint az egészséges sejtek. Ezek az anyagok bár az egészséges sejteket is károsíthatják, ám sajátosságukból adódóan a daganatos sejteket nagyobb mértékben.

A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) kezelések alapvető célja a gyors sejthalál révén a tumorcsökkenés (regresszió) elérése. Az egészséges sejtekre gyakorolt káros hatásai miatt ezen kemoterápiáknak erősebbek a mellékhatásai.

A citosztatikus (sejtosztódást gátló) terápiák elsősorban nem a tumorsejtek elpusztítására törekednek, hanem a jelátviteli rendszerük blokkolásával azok szaporodását, terjedését igyekeznek gátolni, ami által a szervezet és a tumor között egy tartós, hosszú ideig fenntartható „együttélés" jöhet létre.

A hormonkezelés során általában a szervezetben termelődő hormonok hatásait gátolják, ezáltal a hormonok szaporodást serkentő hatását gátolják. Leggyakrabban az emlőrák és a prosztatarák kezelésében alkalmaznak hormonkészítményeket.

Az immunterápia elsősorban kiegészítő módszer.
Az aktív immunterápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s annak felhasználásával készítenek személyre szabott oltóanyagot. A vakcinát a szervezetbe visszajuttatva azt próbálják elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket és hatékonyabban harcoljon ellenük.
A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak be, amelyeket az immunrendszer maga is használ.

A biológiai válaszmódosítók olyan célzott (target) terápiás gyógyszerek, amelyek szelektíven képesek hatni a sejtekre: a daganatsejtek felszínén vagy belsejében lévő fehérjéket azonosítva indítanak támadást a tumor ellen, gátolják a sejtosztódást serkentő jeleket vagy a daganatot tápláló érhálózat kifejlődését és működését, ezzel befolyásolják a tumor viselkedését.

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, ha azt a műtét, esetleg a sugárkezelés előtt alkalmazzák. Célja a daganat méret csökkentése, így könnyebben eltávolíthatóvá válik, illetve kevésbé kiterjedt műtétre nyílik lehetőség.

Az adjuváns kemoterápia célja a műtétet vagy sugárkezelést követően visszamaradt daganat elpusztítása. Ezzel csökkentik annak kockázatát, hogy a műtét után esetleg a szervezetben maradt rákos sejtek kiújulást vagy áttétet okozzanak.

A palliatív kemoterápia elsősorban nem a gyógyítást célozza: az előrehaladott daganatos betegségben, amikor sem műtéttel, sem sugárkezeléssel nem érhető már el daganatmentes állapot, a gyógyszeres kezelés célja a daganat fejlődésének lelassítása, a tumor méretének csökkentése, és ezáltal a panaszok mérséklése, az életminőség javítása, az élet meghosszabbítása.
Az inoperábilitás nem sebészeti, hanem belgyógyászati kérdés. Azt jelzi, hogy a beteg minden szempontot figyelmbe véve műthető-e?
Az irrezekábilitás, vagy incurabilitás sebészeti kérdés. Azt mutatja, hogy a betegség sebészeti szempontból nem alkalmas műtétre, nem operálható.