Nőgyógyászat Portál

Daganatok stádiumbeosztása TNM szerint

A daganatok stádiumbeosztásának az a jelentősége, hogy egységes nemzetközi rendszer szerint osztályozza a legkülönfélébb daganatokat. A daganatok kezelésének lehetőségeit alapvetően a stádium besorolás, és a szövettani típus határozza meg. A stádium meghatározásban az elsődleges daganat kiterjedése, a környezethez való viszonya, az áttétek megléte, vagy hiánya a legfontosabb szempontok.

A TNM beosztás is ezek alapján készült. A betűszó felépítése:

  • T - tumor mérete: T1, T2, T3, T4, illetve pT1, pT2, pT3, pT4.
  • N - nyirokcsomó áttét megléte, vagy hiánya: N0, N1, N2, illetve pN0, pN1, pN2.
  • M - metasztázis, vagy más néven távoli áttét megléte, vagy hiánya: M0, M1, Mx illetve pM0, pM1 pMx.

 

Használatos az ún. klinikai stádium besorolás is, amely minden daganat esetén különböző lehet.
A klinikai stádium beosztás alapján négy csoportot elkülönítünk:

  • I. stádium: jellemzően kis kiterjedésű körülírt daganat.
  • II. stádium: jellemzően nagyobb kiterjedésű körülírt daganat, amely már a környező szervekre ráterjedhet, illetve nyirokcsomó áttétet adhat.
  • III. stádium: a II. stádiumnál kiterjedtebb daganat, gyakrabban terjed a környező szervekre, és gyakrabban ad nyirokcsomó áttétet.
  • IV. stádium: jellemzően a daganat a szervezet több szerét érinti (távoli áttét).


A TNM beosztás mellett más jelöléseket használatban vannak.

  • A daganat differenciáltságának mértékét jelezi a G1, G2, G3, G4. Jól differenciált, vagy "low grade" G1, rosszul differenciált, vagy "high grade" G3, valamint a G4 differenciálatlan daganat.
  • A nyirokrendszer tumoros inváziójának mértékét jelzi az L0, L1, L2.
  • A vénás rendszer tumoros inváziójának mértékét jelzi az V0, V1, V2.


A fentieken túl bizonyos daganatok esetében még az egyes stádiumokat alstádiumokra bontó felosztások (pl. std. II/A, II/B), valamint más rendszer szerint felállított stádium-besorolás (pl. Melanoma malignumnál Clark és Breslow, colorectalis daganatoknál Dukes) is használatban vannak.

 

Honlaptérkép :Nőgyógyászat arrow Nőgyógyászati témák arrow Szülészet arrow Természetes születésszabályozás
Természetes születésszabályozás PDF Nyomtatás

A spontán megtermékenyülés valószínűsége statisztikai adatok alapján a következő:
Amennyiben 1000 nő egyszer közösül a ciklus középidejében (peteérés ideje alatt), akkor körülbellül 80-an fognak teherbeesni.
Ld. még: A fogamzásgátló módszerek megbízhatósága
A peteérés, vagy ovuláció időpontját előre csak valószínűsíteni lehet, a peteérés bekövetkezése nagy biztonsággal meghatározható. Szabályos ciklus esetén a menstruáció jelentkezéséből visszamenőleg jól meghatározható.

A természetes születésszabályozási módszerek az ovuláció időpontjának meghatározásán alapulnak.

A menstruációs ciklus vezetésére a Menstruációs Naptár szolgál.

Ha "előre" szeretnénk tudni a peteérés időpontját, akkor különféle módszereket lehet alkalmazni.

A termékenységi tudatosság, mint születésszabályozó módszer a következők tényeken alapul:

- A menstruációs ciklus alatt általában hat olyan nap van, amikor a közösülés terhességet eredményezhet; ez a „fogamzási ablak” az ovuláció előtti öt napra és magára az ovuláció napjára terjed. Miként az ovuláció napja is ciklusról ciklusra változik, a hat fogamzásra alkalmas nap sem esik minden hónapban ugyanazokra a naptári napokra. Nincs megbízható módszer az ovuláció időpontjának meghatározására, ezért a fogamzásra alkalmas napokat sem lehet megbízhatóan előre jelezni.
- A női petesejt élettartama összesen 24 óra. Egy ciklusban csak egy napon lehet teherbeesni.
- A sperma 72 órán keresztül él a hüvelyben, illetve a belső nemi szervekben. A "megfelelő mennyiségű" spermiumszámhoz általában 3-5 nap szexuális abstinentia (tartózkodás) szükséges.
- A megtermékenyülés legnagyobb valószínűsége a peteérés idején, az úgynevezett "középidőben" van („fogamzási ablak”).
- A védekezés szempontjából leginkább "biztonságos" időszak az ovulációt követően 2 nappal kezdődik és a következő menstruációig tart.
- A nők 2%-ánál már a ciklus negyedik napján megkezdődik a fogamzásra alkalmas periódus. A csúcsérték a 12. és 14. napra esik, amikor a nők több mint fele képes a fogamzásra. 1%-nál kisebb a valószínűsége, hogy a nő fogamzóképes napjai közé a menstruációs ciklus második napja is beletartozzon.
- A ciklus bármelyik napján teherbe lehet esni, nincs 100%-osan védett időszak! A peteérés időpontja előre csak valószínűsíthető, utólag lehet biztonsággal meghatározni. Úgynevezett extra peteérés is "bármikor" előfordulhat. Bár nem jellemző, de a fentiekből is látható, a menstruáció alatt is történhet teherbeesés.
- Valamint, bár ritka, de egy ciklusban több peteérés is előfordulhat!
 

Ogino-Knaus, vagy naptármódszer:
Az ovulációs ciklus követésén alapuló fogamzásgátló módszer. Figyelemmel kísérjük a ciklust (általában három hónap elegendő), hogy meghatározhassuk az ovuláció egyéni "formáját".
Ez a megfigyelés segít megállapítani, hogy mikor van "középidő". Ebben az időszakban a legnagyobb esélye a teherbesésnek.

Hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer:
Ez a módszer a testhőmérséklet nyomon követését igényli, így meghatározható, hogy mikor következik be az ovuláció. A testhőmérséklet az ovuláció előtt általában 37 C fok alatt van, az ovulációs időszakban növekszik kb. 0,4-0,5 C fokkal és 37 C fok fölé emelkedik. A hőmérsékletet minden reggel azonos időben, üreges szervben kell mérni, pl. szájban (ébredési alaphőmérséklet).

Ovulációs nyákteszt, Billing-módszer:
Ezzel a módszerrel a méhnyak nyákot, vagy nyálat kell vizsgálni, hogy meghatározzuk az ovuláció időszakát. "Középidőben" a nyál, illetve a méhnyak nyák szerkezete megváltozik. Közvetlenül a peteérés előtt a méhnyak nyák hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez. Kis mintát véve belőle, két ujj között - az ujjak lassú széthúzásával - jól nyújtható lesz. Naponként ellenőrizve a nyák nyújthatóságát behatárolhatjuk a fertilis időszakot, illetve a nők jelentős része érzékeli, mint "nedves napokat". Ez a változás kimutatható ovulációs mikroszkóppal, pl. Fertility PG/53. Vannak nők, akik a peteérés konkrét időpontját is érzik.

Symptothermális módszer:
A testhőmérséklet nyomon követéséből, a méhnyak nyák vizsgálatából áll, valamint a kiegészíthető a méhszáj helyzetének és jellegének a (keménységének és zártságának tapintással való) vizsgálatával.

Ovulációs hormonteszt vagy LH teszt:
A szervezet hormonszintjéből lehet következetetni az ovuláció bekövetkezésének időpontjára. A peteérés során az LH-hormon mennyisége fokozatosan emelkedik, majd a tüszőrepedés előtt 24-36 órával eléri a csúcsát. Az LH-csúcs meglétéből nem lehet teljes bizonyossággal következtetni arra, hogy a tüszőrepedés valóban megtörténik. Előfordul, hogy már a peteérés fázisa során következik be probléma, és az érett tüsző nem reped meg, így nem következhet be terhesség sem. Az LH teszttel vizeletből lehet vizsgálni a hormonszintet.

 

Utolsó frissítés ( 2009. September 13. )
 
< Előző

Szolgáltatások

Előjegyzés

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítója? Regisztráljon

Szavazás

Milyennek értékeli a Szülészet-Nőgyógyászati Osztályokat?
Uzsoki utcai Kórház